Hosszas hibajavítás után (ami ráfért) kiírtam ide, hogy el tudja olvasni bárki, remélem, tetszik is, és aki olvassa, várja a következő részét a három részes, első fejezetnek!
első fejezet, első rész.
A fiú felnézett a hatalmas démonra. Tíz emelet magas volt, a feje alig látszott a varázs kockában.
-Ezt kéne legyőznöm?- gondolta. Mestere lassan ellépett mellőle, sok sikert kívánva neki. Egyedül maradt a démonnal. A monstrum különböző állatokból volt összevarrva, a vérebtől a sárkányig. Semmilyen érzelem nem látszik rajta, ami furcsa, hisz a démonok általában agresszívek- pörgött a fiú agya- de ez kivétel. mindenből vannak kivételek- ezt ő is tudta jól. Letekintett bal, bekötözött kezére, megemelte a vállából, hogy az ne zsibbadjon annyira. A démon szemébe nézett. Kardja oldalán lógott, de jobb kezével nem tudta olyan jól forgatni, mint baljával, ám így is elég gyors volt vele. Lassan kikötözte bal kezét. Ahogy az utolsó tekercsnyi kötszer is lehullott a kézről, a démon szemei tágra nyíltak. Ugyanis a kötszer alatt egy fekete-fehér kristályokból álló, fekete éterrel összetartott kéz lapult meg. A fiú arcából tömény elkeseredés szűrődött, miközben a fekete fény elkezdett alakot ölteni. egy pengét formált az energiából, s megindult a démon felé. Annak szemében tűz gyulladt, s ő is elindult ellenfele felé. A fiú felugrott a tíz emelet magas bestia fejéhez, s az energia-pengét belemélyesztette annak szemébe. Egészen az agyáig hatolt a penge, jobb kezével pedig torkon szúrta. A szörny halál sikolyt hallatott, több száz ember hangján, ellökte magától a vékony fiút, aki talpra érkezett, és végignézte, ahogy a démon a földre zuhan. A mágikus falakból taps hallatszott.
-Szép volt, tanítványom! Ügyesen használtad az adottságaid, és nem ész nélkül mentél neki az ellenfelednek. Egy idős férfi, a fiú tanítója lépett a varázs kockába, és kivezette a fiút. Hosszú folyosókon és végtelennek tűnő csigalépcsőkön mentek végig, mire elértek a mágus-szárnyba. Itt a tanító magára hagyta tanítványát, aki lefeküdt egy ágyra. nem sokáig lehetett egyedül gondolataival, hisz jöttek a mágusok, akik kezelni szokták démoni kezét. Mint minden alkalommal, most is elkezdtek találgatni, hogy mi lehet az oka a mutációnak, s a fura varázs erőnek, aztán elkezdték mormolni a varázs szavakat, elkezdődött a ráolvasás. Semmi más nem hallatszott a hatalmas teremben, csak a varázs szavak és azok visszhangjai. A fiú beleunt a monoton mormolásba, és elnyomta az álom. Nem sokszor álmodott, de most megtörtént. alvása első felében semmit nem álmodott, második felében azonban egy farkast látott közeledni magához. Ahogy jött a farka, úgy nőtt, lábán dagadozni kezdtek az izmok, szájában hatalmas, hegyes fogak kezdtek kinőni minden honnan. Feje már a felhőket súrolta, mire a fiú elé ért. A fiú kezével meg akarta formázni a pengét, ám nem érezte a bizsergést és a kellemes vér szagot, amit szokott, mikor megtörténik a penge formázás. lenézett kezére, ami teljesen normális volt. Kezdett rajta úrrá lenni a félelem, s karjáért kapott, amit nem talált övén, így még inkább kétségbe esett, de nem mert, és nem is tudott mozogni. A farkas kitátotta rá száját, ahonnan dög- és vér szag áradt a fiúra, aki beleszédült az émelyítő bűzbe. A hatalmas bestia ismét felemelte a fejét, a fiú fölé hajolt, és szájába vette. A fiút a hatalmas szájban minden honnan fogak vették közre. Ekkor ébredt fel, és a mágusok éppen haladtak kifelé a szobából. Két órát aludhatott. Nem irigyelte a mágusokat, hiszen sokszor a karjából kitörő energia nyaláb leterített egyet.egyet közülük. Sokszor hívnak ilyen kezelésekre tudósokat, doktorokat, de senki nem tudott rájönni, mitől ilyen a keze. Születése óta is lehet ilyen, de szülei ismeretlensége miatt nincs aki elmondja neki, hogy lehet ilyen a keze.
-Pedig enélkül szebb lenne az életem...- gondolja sokszor a fiú- milyen dolog tizennégy évesen minden egyes nap kötszerrel a kezemen rohangálni az utcákon? Két barátját is a démonvadász-iskolának és a szerencsének köszönheti...
-Hé, Danid! Hali! Jöttem meglátogatni- zökkentette ki gondolataiból az ismerős, pörgős, mindig vicces Jaron hangja.
-Hali Jaron! Kösz, hogy eljöttél...
-Áh nem tesz semmit... néha elfelejtem úgyis...
-Semmi baj. Én is elfelejteném néha...
-Na és hogy vagy, haver?
-Megvagyok kösz. Pont gyakorlatról rángattak el ide, gyorsan kiirtottam előbb a kettes kockában lévő óriást. Liza hol van?
-Ö... Nemsokára jön, legalábbis azt mondta- vakarta a fejét Jaron.
-Nagyszerű- mondta Danid, és a szíve nagyot dobbant, ahogy a lányra gondolt.
-Te mit öltél ma?- terelte el a szót a lányról Danid.
-Áh... Csak a hármas kockát tisztítottam meg, tudod a demironokat.
-Ne is mond, azokból egy is elég, nem hogy hat. Hogy sikerült?- érdeklődött tovább az ágyban fekvő fiú.
-Ezzel az édessel itt- mutatott fel Jaron egy kétkezes harci bárdot. Elfordított egy kart a markolaton, s a bárd feje összetömörült egy pöröllyé, majd a pöröly fejét megfogva és levéve azt, egy pengét húzott elő a markolatból. Még vagy húsz fegyvert csinált a bárdból, a pallostól a sörétes puskáig, mire újra eredeti állapotában lehetett látni a csoda fegyvert.
-Azta...- esett le Danid álla már a tizedik variációnál. Kopogás törte meg a csöndet, a hatalmas bükkfa ajtón. A kopogtató nem várta meg a választ, benyitott a terembe. Egy hosszú, barna hajú lány lépett be a terembe, fekete blúzban és egy régi farmerben, s a fiúk felé tartott. mikor odaért, köszönt nekik, s az ágyon fekvő Danidra nézett.
-Most megint miért vagy itt?- kérdezte csodálkozva a lány.
-Ö... a karom... szóval... izé...- hebegte az.
-A karja ugyebár nemrég el volt törve és most jött kivizsgálásra, ismét.- mentette meg Jaron a barátját.
-Értem. De nem vagy kicsit sokat kivizsgáláson?
-De, csak az igazgató ragaszkodik hozzá...- mondta saját védelmében Danid. Egyedül a démon kezéről nem szólt Lizának, ám a lány minden más titkát ismerte.
-Rendben. Mehetünk innen?
-Hova mentek?- kérdezte Jaron tágra nyílt szemekkel.
-Sétálni, hisz ma van kimenőtök nem?- válaszolt Liza.
-De, ma van, menjünk is!- vágott mindenki szavába Danid, így lezárva az ügyet.
-Hékás, engem meg itt hagytok?- riadozott Jaron.
-Ööö... IGEN!- nevetett Liza, s kisétált Daniddal az oldalán előbb a mágus-szárnyból, majd az iskolából. Jaron álldogált még kicsit, majd félhangosan gondolkozni kezdett:
-Ezek össze fognak jönni, én mondom- s elhagyta a szobát.
************************************************
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése